Magyarország

Bodrogi Sándor Tápiógyörgyén született 1912-ben. Szülei földműveléssel foglalkoztak. A négy polgári elvégzése után villanyszerelőnek tanult. Választott mestersége fafaragó, csontfaragó, lószőr- ékszer készítő. Gyermekkorától kezdve érdekelték a népi hagyományok, így kezdett el faragni, lószőrt fonni. Életrajzi vallomásában írja : „Tanítómesterem a mostoha, küzdelmes élet volt.”  Kocsi hajtás közben a lovak kihullott szőrét kezdte el fonogatni, melyekből később páratlan, gyönyörű ékszereket készített. Eljárt alkotótáborokba, Bánszky Pál tanácsára úgy döntött, hogy e ritka mesterség, a lószőrfonás rejtelmeibe ássa be magát. Autodidakta módon tanult, képezte magát, néprajzi, népművészeti könyvei kisebb könyvtárat alkottak. Ezt, az ősidők óta művelt pásztorművészetet magas szinten alkotta újjá, varázslatos színekben pompázó ékszerei nagy elismerést hoztak számára. Fontosnak tartotta, hogy a lószőrfonás fennmaradjon, folytatódjon. Számtalan pályázaton és kiállításon szerepelt nagy sikerrel. Szívesen fogadott érdeklődőket, tanított gyermekeket és felnőtteket műhelyében, vezetett szakkört is. 

A Népművészet Mestere díjat 1977-ben kapta meg.