Összetett keresés

Nagy János kiváló bodrogközi mesemondó. A Dégh Linda a tündérmesék művészének tartotta. Egy ugyancsak kiváló sárai mesemondóval, Fejes Józseffel együtt így jellemezte: „Sok azonosság van az életkörülményeikben, pedig egyik sem ott született. (...) Mindkettő ült börtönben, mindkettő »békétlen, csavargó, cigányos ember« mint a sáraiak mondják, jártak a háborúban és sokfélét próbáltak. Voltak közös munkában, részt vettek a sáraiak főfoglalkozásában, a halászásban és a szőlőkötözésben, amely mindkettő kiváló mesemondási alkalom. A falubeliek egybehangzó vélemény szerint Nagy János egyszer három hétig egymaga folytatta a mesét, egy »Csinosom Piros« nevezetűt, amikor a tolcsvai bárónál kötöztek.” Monográfia nem készült róla, meséi Dégh Linda Bodrogközi mesék könyvében, illetve a Magyar népmesék köteteiben jelentek meg. Utóbbiból tudjuk, hogy meséinek nagy része 1960-ban kéziratba, illetőleg magnetofonszalagon volt található. Az anyag hollétéről újabb adatunk nincs. Mesemondásáról lemezfelvétel készült.

1960-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.